
Sziasztok!
Vörös Inez vagyok, 2 gyerkőc büszke anyukája, feleség és hivatásomat tekintve építőmérnök.
Én nem azt a tábort erősítem, aki mindig is írni szeretett volna. Sőt! A suliban határozottan utáltam az irodalom órákat…
Ahogy a foglalkozásomon is látjátok, elég távol is kerültem ettől a területtől.
A gyerekeim érkezése előtt nagyon aktív életet élem. Munka mellett kutyákkal foglalkoztam. Tréningekre, kiállításokra jártam, tanítottam másokat, előadásokat/bemutatókat tartottam.
Anyaként viszont keményen be kellett húznom a féket és egy ideig nem is találtam a helyem. Ekkor kezdtem el újra rajzolni, ami gyerekkoromban nagy szerelmem volt, de nem kezdtem ezzel a tudásommal semmit. Eleinte ezzel sem volt tervem, csak segített kiszakadni a mindennapokból.
A kisfiam falja a könyveket! Rengeteget olvasunk minden nap. Szerintem a könyvesbolt se lenne elég neki. Menet közben sok, apró történetet találtam ki neki, amit imádott.
Innen, szerintem már tudjátok a folytatást.
Mi lenne, ha írnék egy mesekönyvet? És mi lenne, ha én is illusztrálnám?
A könyvek és az olvasás szeretete egészen pici korban kezdődik és Nekünk felnőtteknek az a feladatunk, hogy ezt fenntartsuk és segítsük!
